Fine Guns

"Ha nyulat lősz, csak a fejét figyeld, célzásnak nincs helye ugyanúgy,
mint ahogy a magas fácán esetében sem; lendítsd a fegyvert oda,
csak a fejére figyelj, lőj a fejére, és a nyúl bukfencezni fog!"

Eric Parker, Elements of Shooting 1924

Világot látott, kitűnő vadászunk, Széchenyi Zsigmond már régen papírra vetette a nyúl söréttel való sikeres lövésének egyik kulcselemét, amely valamennyi sörétes fegyverünkkel leadott lövés esetén alapvető fontosságú: a koncentrált látás, azt javallva, hogy a nyúl fejét repülő fogolynak képzelve, csak arra a kis részre koncentrálva adjuk le lövésünket.
A nyúl az egyik legnagyobb termetű apróvadunk, elejtéséhez a lövés előtt a távolság minél pontosabb megbecslése esszenciális fontosságú. A távolság becslésénél a nyúl a termetével és relatíve lassú mozgásával könnyen megtéveszthet bennünket, ez pedig a szükséges jó elétartást befolyásolja.
Nyúlvadászaton a távolság pontos megbecslése mellett a lövés helyének és idejének kiválasztása a biztonságos lövés alapkövetelménye. Gondoljunk csak a hajtókra, kutyákra, "gellert"sörétre.
A szakkönyvekben bőséges példatárat és magyarázatot találunk a biztonságos lövés leadásának körülményeire és kiemelt fontosságára.
"Ha a lövéssel kapcsolatban bármilyen kétség felmerül bennünk, akkor inkább ne lőjünk! Inkább tartozzunk azon panaszkodók közé, akik azt állítják, hogy semmilyen futó vadat nem tudnak eltalálni, mint kivívni az elismerést, hogy eltalál mindent ami mozog".
( R. Churchill )

A nyúl lövésénél leggyakrabban az alábbi hibákat figyelhetjük meg:

• helytelen távolságbecslésből adódó hibákon "technikai" oldalról nincs mit javítani, mert az vagy elé- vagy mögélövés lesz. A megfigyelőképességünk javításával és esetenként viszketeg mutatóujjunk "regulázásával" a probléma könnyen orvosolható.
• távolságot helyesen becsült, ám elhibázott lövések java része magas lövés.

Miért van ez?
A sörétes fegyvert "fejmagasságban lőjük be" azaz a szemünk vonalának magasságában elhelyezett céltáblára adunk le lövést, és ekkor a jól méretezett fegyver enyhén magasat lő. Ezt a próbalövést egyenes derékkal adjuk le. Azt már az előző cikkekből kiolvashattuk, hogy a sörétlövés derékmunka művészete.Ha egy elhibázott lövés technikai oldalát vizsgáljuk, megfigyelhetjük, hogy legtöbbször ezt a testrészünket "kíméljük", azaz mindenfajta egyéb mozdulatot szívesebben végzünk ( dőlünk, "karozunk", stb. ) , mintsem hogy a derekunkat fognánk aktív munkára.

Így van ez a szemünk vonalánál mélyebbre leadott lövésekkel is. Ebből már világosan következik, hogy a súlypontunkat az elülső lábunkra helyezve, derékból enyhén előredőlve fogunk sikeresen nyulat lőni.
Melyik metódussal? A korábbi cikkekben leírt technikai elemek ebben az esetben is remekül alkalmazhatók. Ennek megfelelően, keresztben mindhárom metódussal, figyelembe véve a "lövés elévezetéssel" módszer gyengéjét, éppen a mozgás síkjának könnyű téveszthetősége miatt .
"Negyedesen", tőlünk enyhe szögben elfelé menekülő vadra leadott lövés esetében a lövés átlendítése vagy "meszelése" a biztonságos módszer ( 7.rész ) .
A pontosan felénk szaladó nyúl lövésére a legjobb a pontlövés.
Feltételezem, hogy néhány lelkes és már "másképpen" sörétet lövő vagy lőni akaró olvasóm a fejét vakargatja ezt olvasva. Hiszen minden eddigi cikk éppen az álló csővel leadott lövés sikertelenségét vagy annak gyenge hatásfokát taglalta.
"Most meg tessék! Itt van"
A pontlövésnek valóban csak kivételes esetben van létjogosultsága a sörétpuskás életében, ám ez éppen az egyik példa rá. A ránk szaladó nyúl "cipőorrára" tartva és pontot lőve, eredményes, hatásos lövést adhatunk le.
A nyúl ekkor éppen beleszalad a sörétrajba.
Hasonló lehet a helyzet az előttünk kelő és tőlünk elfelé menekülő nyúl esetében is - gondolhatnánk felületesen. Az előttünk közel ( nem több, mint kb. 15 m-re ) kelő nyúl lövésénél a "hátsó fele" látszik a legjobban, az "mutat a legnagyobbat", a fejéből csak kevés látszik, pedig nekünk éppen ezt kellene eltalálni. Ekkor szemünk fókuszát a fejre "ragasztva" lehetünk eredményesek.
Azonban az ilyen lövéssel legyünk óvatosak! Csak akkor húzzuk meg a ravaszt, ha biztosak vagyunk a halálos lövésben. Igazi sportember vadászaton nem ad le bizonytalan lövést, nem kísérletezik, nem keresgeti fegyvere és tölténye kombinációjának szélső értékeit. Összességében a nyúl lövése elméletileg nem okozhat annyi problémát, mint amennyi hibázást látunk. Jóval lassúbb általában mint a repülő vad, de éppen ezért néha a sebességét és mozgási irányát változtató mozgásával "újra kalkuláltatja" velünk az elétartást, ami hosszadalmas csővezetéshez, gyakran célzáshoz vezethet.
A fölélövés elkerülése érdekében, testsúlyunk hangsúlyosan az elöl lévő lábon legyen. Dőljünk bátran derékból előre, fejünket pedig "nyomjuk rá" a fegyveragyra. Apró trükk lehet a magas lövés megelőzésére, ha az előagyat tartó kéz fogását megrövidítjük. Segíthet a csővéget mélyen tartani. Kísérletezzünk vele, mert ez az apró technikai változtatás is egyénfüggő. Némelyeknél működik, némelyeknél nem.
Általánosságban a magasabb, vékonyabb alkatú, hosszú karokkal megáldott lövőknél kevésbé szerencsés ez a "fogáscsere".
Ha a nyúl kb. 25 m-nél messzebb ugrik fel előttünk, és tőlünk elfelé menekül, hagyjuk elmenni! Távolról, több mint 40 m-ről a tőlünk elfutó nyúlra még a mai magnumcsodákkal is teljesen felesleges odalőni! Felesleges sebzés, hosszadalmas kínlódással elpusztult, soha meg nem talált vad lehet a végeredmény. Vagy ha éppenséggel a farán ellőtt, jajveszékelő nyúl sírásával hívhatjuk fel magunkra és meggondolatlan lövésünkre a figyelmet. Igazi sportemberre méltatlan ez az efféle, mindenáron zsákmányszerző kapzsiság. A távolság becslésénél legyünk kritikusak és szigorúak önmagunkkal szemben. Ha ez az érzékünk "határtalan", érdemes Churchill tanácsát megjegyeznünk: "Ne lőj a nyúlra addig, amíg nem látod a szemét."

Szollár András