Fine Guns


A tartalomhoz

cikk200703

Cikkek

Sörétlövés - Másképpen

Sörétes fegyvernek - Az "ideális" fegyver

Az előző két számban megjelent cikkekben általánosságban próbáltuk megfogalmazni az eszköz oldaláról a céljainknak "megfelelő" fegyvert.
Aörétes fegyverek fejlődéstörténelmétálva megállapíthatjuk, hogy az elmúlt 4 évtized alatt csak finomításokat hoztak a gyártók a piacra.
Ha a világ egyéb sportjait figyeljük, pl. a teniszt vagy a Forma 1-et, hatalmas változásoknak lehetünk szemtanúi napról napra.
Elképzelhetetlen, hogy az egykori ötszörös Wimbledoni bajnok Björn Borg faütőjével ma valamit is meg lehetne nyerni. Hasonló a helyzet a Forma 1-et nézve - kétséges, hogy a néhány évvel ezelőtti autómodellel bárki komoly eredményt tudna elérni.
A sörétlövő sportokban sokszor ugyanazzal a gyártmányú fegyverrel, modellel lő az idei világbajnok, mint a 70-es évekbeli. Vagy éppenséggel egy 100 évvel ezelőtt jól megépített fegyverrel - melyet, ha alaposan rendbe hozattunk - épp olyan sikeresen és eredményesen, mint anno valaki,- végigvadászhatjuk az életünket.
Nem esett szó eddig az öntöltő sörétesekről.
Véleményem szerint az efféle fegyvereknek a társasvadászaton nincs helye!
Ez a legkevésbé sem szól a sznobságról, hanem annál inkább a biztonságról.
Ezeket a fegyvereket a legegyszerűbb szerkezettel, a legkevesebb alkatrészből, a legalacsonyabb gyártási költségekkel - gépsorokon készítik. Éppen az olcsóságuk miatt adnak el a legtöbbet belőlük a világon.
A hátrányuk a társasvadászatokon mutatkozik meg, amikor a puskássor vagy a hajtósor számára egyszerűen lehetetlen demonstrálni a töltetlenségüket.
A társasvadászat egyik alapszabálya a "biztonságosnak lenni" -(a magam és mások számára,) és "biztonságosnak látszani" (a mások számára) alapelve. Vagyis egyértelműen, a mások számára is jól látható, megnyugtató módon kell jeleznünk a fegyverünk töltetlenségét.
Ezt a "megtört" dupla vagy bock puska már 15-20 m-ről is jól "jelzi".
A hajtás kezdetén vagy végén amikor a vadászok és a hajtók gyülekeznek, az óvatosabbak kerülik a "félautomata" tulajdonosédságát. A hátrahúzott zár csak 1-2 méterről látható megnyugtató módón, csak ilyen közelről jelzi a fegyver töltetlen állapotát.

A félautomata fegyver használata a libagödörben vagy egy récelesen való tökéletes megoldást jelenthet, de mindenképpen kerüljük vele a társas vadászatokon való megjelenést.
Az eddig megjelent sorok alapján már kitalálhatja a T. Olvasó, hogy univerzális, mindenre alkalmas fegyver nem létezik. Ezt még tovább bonyolítja a "használók" variabilitása.
Nincs két egyforma alkat, idegrendszer, két egyforma stílus stb.
Ezek alapján lehetetlen szigorú szabályokat lefektetni arra vonatkozólag, hogy egy fegyver kiválasztásánál mi a tökéletes megoldás és mi nem!
Ezért az újságcikkek keretein belül csak általánosságokat lehet megfogalmazni, amelyeket mindenki a maga igényeihez, adottságaihoz és lehetőségeihez tud igazítani.
Egy korábbi cikkben már megállapítottuk, hogy a sörétlövés technika dominanciájú sport, amelyet úgy kell értelmeznünk, hogy magas szinten való műveléséhez a lövés technikáját kell jól elsajátítani.
Véleményem szerint ez az a pont, ahol a nagyon sokan eltévednek.
Gondoljuk csak végig!
Senki sem áll neki repülőgépet vezetni anélkül, hogy előzetesen komoly tanulmányokat ne folytatna a "mikéntjéről", és ne venne jó néhány óra leckét egy szakoktatótól.

Talán csak az Atyaúristen tudja miért van az, hogy sörétet lőni az emberek zöme önmagát akarja megtanítani.
Igaz, akkora baj talán nem lesz belőle, mint amekkora hasonló esetben egy repülőgép vezetéséből lehetne.
Egyesek a legdrágább felszerelés azonnali megvásárlásával kívánják magukévá tenni a vadászattudományt, és lőtudományt.
Sokan vannak, akik restellik beismerni (néha még önmaguk számára is), hogy gyenge a lőkészségük, elfeledvén a gyakorlati vizsgán a vizsgáztatónak megígért utólagos gyakorlásokat, vagy még kevésbé hajlandóak nyilvánvalóvá tenni a koronglőtéren a "tudásukat".
Ismét mások anyagi megfontolásból - a patront nem pazarolandó- várnak csodát.
Akármi is az ok, el kell fogadnunk, hogy a sörétlövés tudáslétrájára nem lehet "csak úgy" felugrani, nem lehet fokokat kihagyva, pláne "megvéve" felfelé haladni.
Nincs lerövidített út!
A tanulás folyamatát fel lehet gyorsítani, és talán egy-egy fokon kevesebbet időzni, de kihagyni nem.
Miért van ennek jelentősége egy fegyver kiválasztásánál?
Ahhoz, hogy a magunk számára legmegfelelőbb fegyvert megtaláljuk, ismerni kell a szemdominanciánkat (önismeret!), amely meghatározza azt, hogy melyik vállról fogunk a legjobban lőni.
Ennek megfelelően lesz a fegyver jobbos vagy balos agyazású.
Ahhoz, hogy a méretünknek megközelítőleg megfelelő fegyvert kiválasszuk, kellően stabil technikával kell rendelkeznünk, azaz képesnek kell lennünk arra, hogy a fegyvert minimum 10-szer egyformán vállba tudjuk emelni. Ez nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt az első pillantásra gondolnánk. Próbáljunk csak meg becsukott szemmel felemelni egy fegyvert, majd a mozdulatsor végén, miután a fegyver a vállgödrünkben elhelyezkedett, az arcunk pedig a fegyver agyára simult, a szemünket csak ekkor kinyitva leellenőrizni a csősínre való rálátásunkat. Csak kevesen fogják tízből tízszer ugyanazt a "képet" (a csősínnek ugyanazt a darabját), ugyanúgy látni!

Könnyen beláthatjuk tehát, hogy a lövő technikájának "jósága" az egyik legfontosabb tényező, amely meghatározza meg a vásárolandó fegyver milyenségét.
Láttam példát arra, hogy valaki 15 ezer Eurót elköltvén egy luxus duplapuskára várta a fácánvadászaton aálatokat. A fácánok persze nem úgy gondolták! Majd az illető mérgében a fegyverben kereste a hibát, egyúttal széles körben kifejtvén véleményét a fegyver minőségéről, amellyel persze megint csak nem a fegyverről állított ki bizonyítványt. Elegendő lett volna a hibák kiküszöbölésére a fejét a lövéskor a fegyveragyon tartani, és a hibázások jelentős része elkerülhető lett volna.
A technikai tudás hiányát a legjobban megépített fegyver sem fogja kipótolni!
Addig amíg a tudásunk egy kellően jó szintet el nem ér, teljesen felesleges azon gondolkodnunk, hogy melyik a számunkra az ideális fegyver.
Adatokba öntve, véleményem szerint, amíg kb. 50%-os találati gyakoriságot egy koronglőtéren berendezett átlagos erősségű pályán nem tudunk elérni, addig csak másokra tudunk hagyatkozni abban, hogy egy 12-es helyett inkább egy 20-ast, vagy egy bock helyett egy duplát, boxlakatost vagy inkább oldallakatost , 72 cm-es vagy 76-os, netán egy 81 cm-es csővel rendelkező fegyvert keressünk-e magunknak.
Olyan ez, mintha Schumacher Ferrarijában mi akarnánk a terelőszárnyakat beállítani, miközben az autóval képtelenek lennénk elindulni!
Persze kishitűnek sem kell lennünk!
Senki sem kezdte világbajnokként.

A kisgyermeknek is az első lépés megtételét kell megtanulni ahhoz, hogy később világkörüli útra induljon.
Ha a sörétlövést, mint sportot elemezzük, akkor a legfontosabb összetevői az alábbiak: kitűnő látás/észlelés, jó szem-kéz koordináció, nyugodt, stabilan működő idegrendszer és kiváló fizikai kondíció. Ezek mindegyike bizonyos fokig edzhető - persze megfelelő tréninggel.
Gyakoroljunk, alakítsuk ki a stílusunkat, másszunk fel a tudáslétrán legalább a közepéig és akkor majd automatikusan tudni, érezni fogjuk, hogy melyik a céljaikhoz, alkatukhoz, stílusukhoz legjobban passzoló fegyver.
Persze, rám foghatják, hogy hazabeszélek, és mint edző/oktató elfogult vagyok a gyakorlásra való ösztönzésben.
El kell fogadnunk azonban, hogy a rendszeres és jó minőségű tréning által az átlagos lövőből jó, a talentummal megáldottból kiváló lövő válik.
Természetesen a fegyver kiválasztását illetően önmagunktól is logikusnak tűnő kombinációkat találhatunk ki, ám a végén valamennyi személyessé válik azáltal, amelyet mindnyájunk esetében a pénztárcánk vastagsága határoz meg.
Végül is valamennyien a szórakozás, kikapcsolódás kedvéért vadászunk.
Ha úgy gondolja a T. Olvasó, hogy egy különleges fegyverrel a vadászat számára élvezetesebb, ekkor az egyik legfőbb okot találta meg a vásárlásra.
Én csak azt remélem, hogy lőni is jól fog vele!

Szollár András


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe