Fine Guns


A tartalomhoz

cikk200702

Cikkek

Sörétlövés - Másképpen

A bock rendszerű fegyverek térnyerése

Az egyik angol oktató kollégám mesélte el (szavahihetőségéhez nem fér kétség!), hogy angolhonban még a 80-as évek elején is a komoly társasvadászatokon való részvételt kockáztatta valaki, ha bock rendszerű fegyverrel, és nem duplapuskával (duplapuskákkal) jelent meg.
Nem átalkodtak nemtetszésüket megjegyzések formájában kifejezni a csövek "rendes" összeépítését illetően, mélyen elítélve egyúttal az efféle "oda nem illő" stílust.
Mára persze már enyhült a helyzet, a vadászatokon is általánosan elfogadottá váltak a bock fegyverek.
A közhiedelemmel ellentétben a bock rendszerű fegyverek építése nem mai keletű, hiszen
Greener már 1870 körül gyártott bock rendszerű fegyvert. Dickson már 1888-ban megépítette - mai szemmel is- az esztétikai élmény csúcsát jelentő, általa valaha legyártott legszebb, oldalt nyíló bock fegyverét.
Valójában 1900 körül kezdtek a fegyvergyártók "valami új" után nézni, mivel az általuk gyártott duplapuskák -már ekkor!!- túl hosszú életűnek bizonyultak, meg kellett hát "lendíteni" a piacot valamivel.
Manapság vizsgálva a mai termékgyártók gondolkodását, némely tucatfegyver gyártója igazán magáévá tehetné az efféle nemes gondolkodást, hiszen általában a mai üzletmenet alapján a gyártók nem akarják egy-egy családban generációk hosszú során keresztül megoldanisörétes fegyver kérdést azzal, hogy apáról fiúra örökítenek olyan fegyvereket, amelyek lövések százezreit is vígan túlélik.cél manapság sok esetben éppen ellentétes, íly módon próbálják meg fenntartani az eladások darabszámát. Ha már itt tartunk, nem átallkodom megjegyezni, hogy néhány sörétes fegyver már néhány ezer lövés után javításra vagy selejtezésre szorul. Míg a legjobbak közül való, ennek akár a százszorosát isírja! Igaz, hogy olykor ezeknek a fegyvereknek az ára is többszöröse vagy akár a százszorosa is lehet.
Puha vasból fegyvert gyártani persze jóval olcsóbb, íly módon lényegesen lecsökkenthető aálási költség, valamint a gyártási folyamat időben is jóval gyorsabb, mintha valami keményebb és drágább alapanyaggal kellene az időt "elvacakolni".
A tradicionális angol fegyver mindig is a duplapuska volt. Boss, valamint Woodward az 1900-as évek elején kísérletezett a bock fegyverekkel, a legszebb darabok tőlük kerültek ki. Akkoriban azonban a gyártók a dupla puska tulajdonságait akarták a bockokba beleépíteni, ahelyett, hogy egy teljesen új fegyvert terveztek volna.
Következésképpen az első darabok rendkívül attraktívak voltak, ám túl könnyüek, melyekkel nem lehetett igazán jól lőni.
Az igazi, átütő siker az amerikai J.M. Browning által tervezett B25-ös Browning volt 1925-ből, amelyet az FN cég Liege-i (Belgium) gyára kezdte el gyártani.
Ezt követte a Beretta SO szériája 1932-től. Akkoriban ez a két fegyver vezette az értékesítési listákat.
Bár a B25-öst változatlan formában a mai napig is kézzel készítik rendkívül limitált mennyiségben, míg a nagy mennyiségű sorozatgyártást Japánba helyezték át. A Beretta a 60-as években állította fel a high tech gépsorait, melyeken azóta is sorozatban készíti a 682, 686, 687-es szériákat. Az ekkor már gyorsan robogó szekérre "sokan felugrottak", és számos cég kezdte el gyártani a bock fegyvereket. Ma a legjobbak (Beretta, Browning, Perazzi, Kemen stb, ) kiváló minőséget ajánlanak megfizethető árakon.
Manapság, az angol adatok szerint minden 50 eladott bock fegyverre jut egy duplapuska.
De visszakanyarodva a múlt század elejére, a bock rendszerű fegyverek lassú elterjedésének számos oka volt:
1., Tradíció
2., A tömegük általában nehezebb, cipelésük így kényelmetlenebb, mint a dupla társaiké
3., Kevésbé lendületesek, mint a duplapuskák

Amiért a bock fegyverek mégis teret nyertek a sportlövészetben és a vadászati célú felhasználásban, az főképpen a csősín felett és mellett látható/érzékelhető nagyobb tér, azaz általánosságban a látómezőnknek kisebb részét takarják el a csövek és a csősín.
Való igaz, egy újjal rámutatni valamire jóval egyszerűbbnek tűnik, mintha ugyanezt a két ujjunkkal tennénk. A látótér kisebb része kerül "árnyékba", kisebbnek tűnik a perifériális látásunk által érzékelt idegen tárgy (a csövek) által "megzavart" tér.
Ha a jó sörétlövés feltételeit általánosságban akarnánk megteremteni, akkor a nyugodt idegrendszer mellett az éles látás mindenáron történő "elősegítését" kellene célul kitűznünk.
A célpont és szem kontaktus fenntartása esszenciális fontosságú a lövés egész folyamata során.
Hogyan is tudnánk valamire pontosan rámutatni, amit nem látunk jól!
A célpont térbeni mozgásának elemzése már a fegyver felvételének folyamatában kell, hogy megtörténjen és mire a fegyver a vállba illetve az arcunkhoz ér, annak be is kell fejeződnie.
Ezért kerülendő a gyors, kapkodó fegyverfelvétel.
A rosszul kivitelezett lövés során a lövő a fegyvert először sebes mozdulattal a vállba kapja, majd ez után, a "csősínnel az orra" előtt igyekszik a lövéshez szükséges információt összegyűjteni. Erősen megnehezítve ezáltal a szem és a célpont kapcsolatának fenntartását, elvesztvén a kívánatos, finoman gyorsuló lendületet.
A nyugodt és energiatakarékos mozdulatok mind azt hivatottak szolgálni, hogy a látás, a szem és a célpont kapcsolata zavartalan maradjon.
Ez a jó sörétlövés egyik legfontosabb, (ha nem a leges-legfontosabb!!) tétele.
Ehhez a folyamathoz bizony a bock rendszer tűnik alkalmasabbnak.
A visszarúgó erő érzését a bock rendszerű fegyverekkel általánosságban hatásosabban lehet csökkenteni, mivel általában nehezebbek, valamint az alsó cső mélyebb fekvésénél fogva az efféle rendszer lövéskor egyenesebben siklik hátra a lövő vállának irányába.
A duplapuskák esetében, mivel mindkét cső az agy síkja fölött helyezkedik el,
ez növelheti a visszarúgó erő érzését.
A lövés fizikáját tekintve, ha csak fizikai képletekkel akarnánk a visszarúgó erőt jellemezni, akkor Newton III. törvénye lenne az irányadó, amely esetben -nagyjából- a kilövendő töltet tömege és a sebességének négyzetes szorzata válik egyenlővé a fegyver tömege és annak hátrafelé és kissé felfelé irányuló sebességének négyzetes szorzatával.

Azonban ebben az esetben ennél itt többről van szó.
Miért?
Több száz patront egy vadászaton (pl galambászás közben) ellőni lényegesen más érzést jelent, mintha ugyanazt a mennyiséget papírra lőnénk el a cső szórásának vizsgálata közben.
Az idegrendszerünk egyszer jobban elviseli az efféle hatásokat, míg máskor érzékenyebben reagál azokra.
A visszarúgó erő nagyobb mennyiségű patront ellőve görcsössé teheti a mozgásunkat azáltal, hogy akaratlanul is, a kelleténél keményebben markoljuk a fegyvert. A görcsös mozgás pedig pontatlanságot eredményez. Ezért ebből a szempontból jobb, ha kerüljük a túl könnyű fegyvert.
A nagyobb tömegű fegyver a visszarúgó erőt jobban elnyeli. Ugyanakkor a nehezebb fegyvert kényelmetlenebb és fárasztóbb a hosszú gyaloglásra szervezett (pl. nyúlstráf) vadászatokon cipelni.

Ekkor a -részben emiatt- bekövetkező fáradtság válhat a pontatlan lövések fő okozójává.
A bock rendszerű fegyverek tömege általában nagyobb, mint a duplapuskáké, de ez véleményem szerint inkább előny, mint hátrány.
A magyar piacon is kezd rögeszmévé válni a könnyű fegyver. A polcról levéve jól mutatnak, kezesek, csak sokukkal nem lehet jól lőni, ill. csak kevesek rendelkeznek olyan lőtudással, amely ezen könnyű darabok eredményes kezeléséhez szükségeltetik.
A végső összevetésben véleményem szerint a bock rendszerű fegyver az, amelyik némi extra tömeggel, és a könnyebb célpontra vezethetőségével elviszi a pálmát a lendületesebb duplapuskák elől. Nem véletlen, hogy a koronglövő világ java bock fegyverekkel lő.
Míg a gyors, lendületes lövésekhez a duplapuskák utolérhetetlen tulajdonságokkal rendelkeznek, addig a távoli hosszú lövésekhez, vagy a koronglövészet valamennyi diszciplínájához a bock fegyver az alkalmasabb

Melyiket válasszuk?
Ezt elsősorbanpénztárcánk vastagsága határozza meg. Miután eldöntöttük, hogy mekkora summát szánunk a fegyvervásárlásra, keressük meg az alkatunkhoz, egyéniségünkhöz, stílusunkhoz és felhasználási céljainkhoz legjobban illeszkedő darabot.
De legyünk óvatosak, hogy a jól célzott marketingfogások el ne találjanak bennünket.
A divatos dolgok mellőzése nem mindig jelent maradiságot. Ebben az esetben pedig végképp nem!
Óvakodjunk az olcsó daraboktól. Külsőre hasonlíthatnak a drágább modellekhez, de sok esetben a kevésbé jó tervezés végett nehezebb lőni velük, illetve a puhább anyagok használata miatt a belső alkatrészek nagy valószínűséggel előbb elromlanak, elkopnak.
Ez mindegyik rendszerre egyformán igaz.
Dupla vagy bock?
Tartsuk szem előtt, hogy "az emberek és az idők változnak!"
Ha 1 sörétes fegyverrel kívánjuk megoldani a koronglövést és az apróvad vadászatát, a bock rendszer a jobb választás.
Ha módunkban áll több fegyvert is vásárolni, egy jó minőségű duplapuska jó beruházás lehet.
Nagyobb kihívás vele vadászni, a szép letisztult vonalai, kecsessége, eleganciája pedig sok mindenért kárpótol bennünket. Ha pedig az első lendületes, gyors dupla után- amely a külső szemlélő számára úgy hangzik, mint ahogy kimondjuk azt, hogy "egy meg egy"-a fogolycsapatból a két szélső madarat sikeresen kiemeljük, vagy a ránk hajtott fácánokból kettőt bátran, magunk elé lőve, hasonló lendülettel bögyön lövünk, meggyőződésem, hogy annak eszébe nem jut többé másmilyenhez fegyverhez nyúlni.
A vásárlást illetően bármi legyen is a döntésünk, két dolgot tartsunk szem előtt, ez pedig az elfogadható minőség, és a méretre agyazás.
A legdrágább öltönyünkben sem néznénk jól ki, ha a zakó ujja hosszú, a nadrág szára pedig rövid lenne.
Hasonlóan nem lehet jól lőni egy olyan fegyverrel, amelyiknek agyazása túl magas, vagy túl rövid.
Persze, Önnek kedves Olvasóm, erről az egészről merőben eltérő véleménye lehet.
Ha így van, az Ön döntése saját maga számára bizonyára minden részletében legalább annyira igaz és gyakorlatias, mint az enyém önmagam számára.
Azt remélem, hogy egy szép napon mindketten olyan söréteshez jutunk, amilyet szeretnénk, és az olyan jó lesz, mint amilyennek reméltük.

Szollár András


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe