Fine Guns

Az előző számban megjelent cikk „házi praktikáival” történő gyakorlás után — ha a tudásunkat fejlesztendő, a középszintet vettük célba — ideje ellátogatni egy koronglőtérre. Bátran tegyük félre a tudásunkról alkotott „magánvéleményünket”, senki sem kezdte mesterfokon!
Manapság, amikor az apróvad vadászati lehetőségeink egyre csak rövidülnek, mind emellett egyre színvonalasabb koronglőterek létesülnek országszerte, bizton kijelenthetjük, hogy a sörétlövés gyakorlásának színhelye a koronglőtér.
Az utóbbi néhány évben számos vélemény látott napvilágot arról, hogy a koronglőtéren leadott lövéseink nem javítják lényegesen az apróvadlövő tudásunkat. A múlt század elejére visszanyúlva, az akkori apróvadállomány és teríték nagyságából igyekeznek néhányan kapitális rekordokkal bizonygatni a régi mesterek utolérhetetlenőtudását.
Félreértés ne essék, a nagy elődök teljesítménye előtt le a kalappal! Nem az érdemeiket akarom megnyirbálni, hiszen világszínvonalon teljesíteni akkor és ott sem volt könnyű. De tudomásul kell vennünk, hogy nincs olyan sport a világon, amelyik az elmúlt 100 év alatt ne fejlődött volna, hacsak nem valami kihalófélben lévő dologról beszélünk.
És így van ez a sörétlövéssel is. Manapság a sörétlövő tudás
eldöntésének a helyszíne - mikéntje nem az apróvad (élő vad) lövése, vadászata. Fölösleges dolognak tartom azon elmélkedni, hogy mikor és kik lőttek jobban! Arra való a koronglövő verseny. Ott mindenki egyforma feltételekkel, egyforma keretek között lőhet. Ma szerte Európában — bízvást kijelenthetem — minden nap(!) rendeznek versenyt. Hazánkban is kevés az olyan hétvége, amikor ne lehetne elindulni valamilyen koronglövő versenyen.
Manapság nagy versenyt nyerni csak tökéletes, vagy közel tökéletes eredménnyel lehet, és ami a leglényegesebb, olimpiai számokban csak lecsökkentett, 24 g-os töltettel szabad lőni, korongvadász számokban pedig 28 g a maximális töltetnagyság. A sörétlövő sport legrangosabb versenyén, az athéni olimpián, a trap versenyszámot 149/150-es eredménnyel nyerték.
Az elmúlt néhány évben a vadászathoz talán legközelebb álló korongvadász versenyt is nyertek már 200/200-as eredménnyel vagy éppenséggel angol skeeten 475/475-ös találattal, vagy amerikai skeeten 1200/1200-as szezont zárt valaki! A sörétlövő műfajban, ha csak az elmúlt 5 évet (!) vesszük figyelembe, robbanásszerű fejlődés figyelhető meg a lövés technikai oldalán, hát még a mentális részén!

De hogy a koronglövés nem fejleszti hatékonyan a vadászaton a sörétlövő készségünket? Íme, itt az ellenpélda: Láttam olyan junior korú versenyzőt, aki egy meghívásos vadászaton 43 lövésből 30 nyulat és 11 fácánt lőtt. Az esetnek több hiteles tanúja van, hajtók, vadászatvezető, vadásztársak. Pedig korábban ifjú Nimródnak nem sok lehetősége volt a vadászat körülményei között az apróvad lövéséről mélyreható tapasztalatokat szerezni. Százalékos teljesítményével talán még a múlt század elején brillírozó mesterek elismerését is kivívta volna.
El kell fogadnunk, hogy manapság a sörétlövést nem az apróvadon kell megtanulni. De e rövid kitérő után térjünk vissza a mi dolgainkra. Közhely, hogy szorgalmas gyakorlással javíthatjuk a tudásunkat.

Minőségi gyakorlás
Az én értelmezésemben a gyakorlás mindig minőségi gyakorlást jelent. Számtalanszor látom a vadász— és versenyzőtársaimat, amint egy egész délutánt aőtéren töltenek abban a hitben, hogy gyakorolnak,és ezáltal fejlődik a tudásuk. Tucatszám adják le a lövéseiket valamilyen "világ végén” utazó korongra. és néha egyet-egyet eltalálva, még jobban belelkesülnek. Pedig ekkor a mutatóujjukon és a vállukon kívül mást nem edzenek.
Mindegy, hogy éppen a sörétlövés melyik szintjén állunk, gyakorlásunknak tudatosnak és megtervezettnek kell lenni!
Ismerjük fel a gyenge pontjainkat!
Mindenekelőtt fel kella gyenge pontjainkat. Ennek — ha csak a magunk eszére hagyatkozunk — kétféle módja lehet:
— Vezessünk naplót! A vadásznaplónk feljegyzései között jól elfér a gyakorlásról szóló bármilyen egyszerű bejegyzés. Meglepő módon, már néhány hónapnyi gyakorlás és annak feljegyzése után nyilvánvalóvá válnak gyenge pontjaink.
— Készítsünk videofelvételt magunkról a gyakorlás során, mind a fegyverfelvételről,a lendítésről.
Meglepődve, néha döbbenten nézhetjük vissza magunkat, főleg akkor, ha módunkban áll lelassítani a felvételt, mert így még könnyebben megfigyelhetjük a rossz mozdulatainkat. Bármelyik módszert választjuk, a hibáink felfedezése után tervet készíthetünk azok kiküszöbölésére, majd ezek alapján elérhető célokat tűzhetünk ki magunknak.
Semmi értelme elpufogtatni a patront - valamelyik problémásnak vélt korongra anélkül, hogy ne gondolnánk végig
a dolgot. Nem szabad abba a tévhitbe esni, hogyha egy lőállásban 15—20 patront ellövünk, azaz ismételgetjük a mozdulatot, ezzel fel fogjuk fedezni a hibáinkat, és gyorsan ki tudjuk javítani azokat. Ez nagyon ritkán történik meg, sőt nagy valószínűséggel éppen az ellenkezője igaz! Még alaposabban, még mélyebben véssük be a rossz mozdulatokat. A gyakorlás céltalan, ha nem tudjuk, hogy mit akarunk elérni vele.
Egyszerre, egy alkalommal legfeljebb csak egy, esetleg két dolgot igyekezzünk kijavítani. Az emberi agy, ez a borzasztóan komplikált szerkezet, információk millióit képes tárolni, ám van egy nagy hibája(?): általában egyszerre csak egy, esetleg két új információt tud fogadni és azt végrehajtatni.
Koncentráljunk a technika pontos végrehajtására és az elé tartáshoz tartozó „kép” elraktározására. Erre a feladatra meg kell tanítani magunkat, és tovább kell építeni, növelni az adatbankunkat. Ha nem így történik, a helytelen „tréning”, azaz a céltalanul ellőtt patronmennyiség által a folyamat csak rosszabb lesz, mert nem leszünk képesek megmondani, hogy mikor nem hajtjuk végre pontosan a cselekvést. Évek múlva is valamit ugyanolyan rosszul tenni, nem igazán felüdítő érzés.
Sokan más életérzések közepette fogalmazzák meg a gyakorlást: "Nem érdekel, he hibázok, éppen elég stresszben élek a munkahelyemen,. . .a lövészet nekem kikapcsolódás!” Nem igazán hiszem el ezt az állítást. Hiszen senki sem szeret valamit rosszul csinálni, jelen esetben hibázni.órakoztatóbb, üdítőbb a dolog, ha találunk, akár koronglövészetről,ár apróvad vadászatáról van szó.

Hogyan gyakoroljunk?
Ha valamilyen típusú, pl. egy keresztben repülő koronggal problémánk van, ne kezdjük 40 m-ről lőni. Először is fejben döntsük el előre, hogy melyik módszerrel és pontosan hol, a tér melyik pontján akarjuk eltalálni a korongot. Kezdjük 15 m-ről, és 3—5 m-ként távolodjunk. 3—3 lövést adjunk le állásonként, ha 2-nél több hibát vétünk, lépjünk vissza egy keveset addig, míg újból biztosak lesznek a találatok. Elfogunk érkezni egy pontra, ahol, ha 2 m-rel távolabbra lövünk, hibázunk, míg az előző lőálláson még biztosak a találataink. Ekkor ne betonozzuk le magunkat e lőálláson és tüzeljünk addig, amíg a karunk ki nem fárad. Itt aznapra fejezzük be a gyakorlást, mert elérkeztünk a biztos találati zónánk „széléhez”. A következő alkalommal kezdjük néhány m-rel távolabbról azért, hogy a végén nyújtani tudjuk azt a bizonyos találati zónát.

24 g-mal, szűk choke-kal
Lehetőleg 24, vagy maximum 28 g-mal gyakoroljunk, a lehető legszűkebb choke-kal, vagy vadászfegyverrel a szűkebb csővel. Így nem lesz görcsös a mozgásunk, és a mozdulataink is pontosabbak lesznek, valamint a korong töréséből a sörétraj helyzetét is jobban látjuk. Előre döntsük el, hogy egy alkalommal mennyi időt és hány patront szánunk a gyakorlásra. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább az alacsonyabb értékeket válasszuk. „Kevesebbet, több alkalommal!”
— jelen esetben ez az üdvözítő megoldás.
Ha valamilyen problémára magunktól nem találunk megoldást, (egészen biztosan lesz ilyen!) keressünk egy oktatót. Az oktatóra fordított összeg soha sem céltalan, fölöslegesen kidobott. Persze joggal mondhatja a T. Olvasó, hogy „hazabeszélek”, és mint oktató elfogult vagyok, de higgyék el, jó néhány lövőt láttam, akinek a teljesítménye már egy árva lecke után is jelentősen javult. A jó oktató felfedi a problémát, és olyan megoldást javasol, amelyik hatásos. A probléma pedig a legritkább esetben egyszerűsödik le a rövidebb vagy hosszabb elétartásra.
Összességében mindig fordítsunk némi időt az alapok gyakorlására, a beállásra, fegyverfelvételre, lendítésre, elkísérésre. A minőségi gyakorlás legyen a célunk, koncentráljunk minden lövésre. Ha valamit elrontunk, gondoljuk végég, miért hibáztunk, majd próbáljuk meg kijavítani a hibát. Törekedjünk arra, hogy akárhányszor meghúzzuk ravaszt, tanuljunk valamit! Egészen biztosan nem fogunk valamennyien olimpiai medált nyerni, vagy mesterszinten sörétet lőni, de mindnyájan fejlődhetünk. Fejlődésre akkor számíthatunk, ha folyamatosan tanulva alkalmazzuk az adott szituáció által megkövetelt legfrissebb technikai elemeket
Persze a sörétlövés más kelllegyen a vadászaton, mint a lőtéren! Ha a vadászat közben cselekvésünk közömbös, jéghideg, ha az elejtendő vad megpillantása után a folyamat adrenalinmentes, ha a vadászat „termelő” jellegű, vagy komoly versengésbe átcsapó, ideje újból végig gondolni a dolgainkat.
Elképedve olvasom valamelyik tengerentúli magazinban
Córdoba (Argentína) környéki galambrekordokat. Több, mint 8000 példány 3 nap alatt! Ezután fellapozom a Claythorn-i (USA) koronglövő világbajnokság eredménylistáját, és a „rekorder” nincs benne az első százban!
Erről ennyit! A többit Önökre, T. Olvasókra bízom!

Szollár András